A gyerekkoromban megfogalmazott 3 kritériumhoz, ami az idők során mit sem változott most fogok még hozzátenni egyet. Az is lehet, hogy mindig is ott volt csak nem tudatosítottam. Szóval a három alapkritérium: egy pasi legyen szép, legyen humorérzéke és hordozzon a tenyerén.

Megmagyarázom. A szépség az igen szubjektív fogalom, mindenki szép lesz akit megszeretsz. A szépségben benne van a kisugárzás is, ami körülveszi és ami kiváncsivá tesz, hogy milyen az a világ amit ő tart az otthonának? A szépséget csak fokozzák a kis sebhelyek, amelyek élettapasztalatról, tanulságokról árulkodnak. Szép az is aki öszinte, akinek a vonásai hitelesek. Szép az, aki nem akar szépnek látszani a kedvedért, aztán meg másképp szépnek látszani, valaki más kedvéért, na de erre még visszatérek a negyedik kritérium kapcsán.

A humorérzék az kötelező. Kell a nehéz pillanatokban, hogy a drámából komédiát csináljunk, kell arra, hogy érezzem, hogy szeretnek, akkor is ha nem érdemlem meg. A humorérzék az maga az életkedv. Annak hiánya meg maga a rosszindulat azaz butaság, mert alapjában véve nincsenek rosszindulatú emberek, csak olyanok akik még nem tudatosították, hogy mit tesznek ilyenkor. Szerintem. Akinek nincs humorérzéke, az könnyen megsértődik vagyis feltételezi rólad, hogy bántani akarod, rosszat akarsz neki.

A hordozzon a tenyerén kategória nem külsőségekben kell megmutatkozzon. Legyen meg az az intimitása a kapcsolatnak, érezzem, hogy fontos vagyok. És ahhoz, hogy érezzem nem időt kell sokat együtt töltsünk, az benne kell legyen a levegőbe.. Most akármit irnék ide ferdítené a valóságot, ezt az ember vagy érzi vagy nem, vagy van erős kötelék vagy nincs. Olyan is van, hogy erős kötelék de már vassá merevedett és közelebb sem kerülünk egymáshoz, de az már nem párkapcsolat kategória.

Na és mindehhez hozzájött a napokban egy negyedik: Egy férfi legyen határozott, jelőlje ki az irányt, ne akarjon túlzottan megfelelni. A megfelelést alkalmazkodást, simulékonyságot bízza ránk nőkre. Az nem jó ha a szerepek felcserélődnek. Egy férfi bízzon magában annyira, hogy egyedül is elmerjen indulni az úton. Az garancia arra, hogy végig akar menni rajta. Ne tegye a társtól függővé az utazást. Szeretem az erős pasikat, egyet különösen:)

26.12.2011

Vonaton zsötykölödünk. Még nem tudom mi fele de azt igen, hogy honnan, és már ezért is jó lesz, gondolom és közben tudatosítom, hogy az elmúlt hét a hosszú telefonbeszélgetések, a kételkedések, a változó hangulatok hete volt. Kételkedések, fura félelmek, olyan szinten költöztek belém, hogy már nem tudom figyelmen kívül hagyni. Mielőtt a vonatra indultam volna rendesen rossz volt a lakásban egyedül lenni. Eszembejut Lovász sztorija az unokatestvéréről aki úgy érezte, hogy ördögök vannak a közelében Rómában, eszembejutnak az elmúlt egy hónapban félbemaradt beszélgetések, a mások hangjában érzett provokációk. Anyukámtól karácsonyra kapott könyv első néhány oldala már kiváltotta ellenérzésemet. Egyszerűen le „sarlatánságozza” az ayurvédát, asztrológiát, gyógynövényeket s még egy oldal alternatív gyógymódot. Miért kell ezeket pont az én fülembe mondani? Talán ezek csak tesztek, talán mind mondani akartak valamit. Mikor leszek én ehhez elég bölcs, hogy megtudjam állapítani, hogy miből mit kell érteni? Vajon ez egy jó kérdés? Türelmetlen vagyok, és ez nem segít rajtam. Folyton azt érzem, hogy nem haladok előre, ugyanabban a pocsolyában tappogok, csak néha látom, hogy merre van a part, de aztán mégsem kerülök közelebb hozzá…

Megérkeztünk a táborba, tudomásul vettük a szabályzatot és elkezdtünk hallgatni. Maga a hallgatás gond nélkül ment de mintha kicsit kezdtem volna félni, még nem tudom mibe vágtam a fejszémet. Egyelőre csak formalitás az egész, tudatosítom, hogy pótcselekvéseket végzek.

Először tudatosítom a manipura csakra dinamizálásának hatását. Délután a teremben mindenki fázott körülöttem, csak nekem volt egyedül melegem. Korábban az ellenkezőjére szokott példa lenni, nem tartoztam sose a hevülős kategóriába.

Az esti medi után megkaptuk az első figyelmeztetést (3. után hazaküldenek). Próbáltam viccesen felfogni, hogy mind a hárman kaptunk, de semmiképp sem esett jól. El nem aludtam az biztos, habár a derekam néha önálló mozgásba kezdett és csak akkor vettem ezt észre mikor már buktam előrefele…

27.12.2011

A másnap már jobban telik, de még mindig azzal küszködöm, hogy tele van a fejem gondolattal és nehéz lecsendesedni. Azt vettem észre, hogy a meditációk eleje sikerül általában jobban, később mintha elfáradnék, de nem fáradtság ez, egész egyszerűen csak megelégszem az eddig kapottakkal. Pillanatok vannak amikor nagyon nehéz megélni a jelent, gondolatban az otthoniakkal beszélgetek. Most tört rám a felismerés hogy A. azt várja el tőlem, hogy a kedvéért ne legyek őszinte másokkal de hozzá igen.

Egyébként jó társa vagyok magamnak, csak még mindig a világgal kapcsolatot tartani akaró énem van előtérben. A másik valahol mosolyog a háttérben. Már az is nagy dolog, hogy tudom, hogy létezik, a tegnap még attól féltem, hogy egy nagy ürességgel fogok találkozni.

Ebéd után a Kális medi jól indult, de aztán visszaestem, végig tudatos voltam az időre. Pedig éreztem, hogy jó úton járok, de leragadtam egy szinten, folyamatosan kirángattak a zajok körülöttem. Nagyon nehezemre esett az elmét visszahozni, fókuszálni, és mindezt nem erőltetni. Meditáció után mindig jön egy „hullám”, mikor abbamarad a merev erőlködés. Tudtam volna zokogni, de nem bánatomba, nem is örömömbe, valami felszabadult ami korábban kontroll alatt volt.

28.12.2011

Polarizálódom. Olyan fotó ébreszt fel bennem erotikus energiákat ami korábban sose…

Irnék, de van értelme ezeknek a szavaknak, ezek csak szavak… ilyen és ehhez hasonló gondolatok…

Este:

Ez egy teljesen más nap volt. Háborogtam, sírtam, kacagtam, megtapasztaltam azt, hogy milyen az, hogy nem várom, hogy vége legyen a medinek. Magasabb rezonancia szintem volt mint a tegnap. Kaptam még egy figyelmeztetést, de most már nincs jelentősége. Ha egy kicsit is vátoztatott rajtam az EGOs technika, semmi sem számít. Kacagógörcsöm volt egy adott pillanatban, erotikus energiák is magukkal sodortak. Szabadabb, szelídebb vagyok, mintha tegnap óta 1 hét telt volna el. Már nem félek a mediktől, várom őket mit fognak hozni magukkal… Már a szuszogós nő sem zavart. Délelőtt, tegnap még igen. Százszor elképzeltem, hogy kap ő is egy figyelmeztetést, rendesen szerettem volna.

folytatás következik...

Áll a muki két átjáró között a sarkon (gyergyói helyismerettel rendelkezőknek a Guliver előtt a központon) és stoppol. A két zebra között 10 méter sincsen. A kép már önmagába is muris, ahogy integet aztán rohan neki a gyalogosakat átengedni megálló autóknak és csalódottan csapja vissza az ajtót, de amikor mellette elhaladva hallom a sarokba állított gyerek hangján, hogy "Dobitoculeee!" akkor már kitört a kacagás belőlem. Valamit az autósok csinálhattak rosszul valóban.:)

Üzenet nekem:

"Állandóan nagyszerű lehetőségekkel szembesülünk, amelyek megoldhatatlan problémáknak vannak álcázva."

Soha jobbkor

Ma lett karácsonyi hangulata. Az utcán. Egyszer csak megfogalmazódott mi képezi azt a hiányt, amitől a lelke nem tud teljes lenni. És amikor megfogalmazta már tudta is, hogy megvolt ez neki, a sajátja volt. Fehér vasárnapok, nyugodt ünnepnapok kapcsolódtak az érzéshez, amikor a otthon levő melegséget nem csak a kályha adta, amikor tervek, álmok születtek, és a jelenlévők feltétel nélkül bíztak egymásba és támogatták egymást...

Valahol kaptak egy kicsi résecskét a GONDOLATOK, s most egymásután kapáloznak kifele, húzzák egymást ki a levegőre...

ha hibásnak érzem magam hibásnak fognak gondolni az emberek és akkor beigazolodik, hogy én helyesen látom a világot és onnan már valós alapja is lesz az egésznek és olajozottan kezdődik a mese előről. Ezt hivják hibás programozásnak.

Mintha valami tűzes oceánban hánykolódnék. Fáj és boldoggá tesz egyszerre, feljogosít arra, hogy büszke legyek magamra de arra is, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen. A ki nem mondott szavak vulkánját nehéz már fékezni, és kell is, hogy kijöjjön, kell a hegynek... de nem akarok égetni velük senkit. Tudom sovány vigasz ez annak, aki majd égni fog. Az is lehet, hogy én fogok a legjobban. Sőt ... talán az a baj, hogy szembesülni nem akarok az égési sebekkel. Kellene egy jó szelep és egy biztonságos környezet, ahol senki nem fog a gőz fölé hajolni, mert tudja mi a teendő ilyenkor. Ugyanakkor azt is érzem, hogy most van ennek az ideje. Ha a régi egyensúly nem fenntartható ám veszen, és jöjjön helyébe más. Az erőknek ki kell egyenlítődniük. Meg kell fogalmaznunk magunknak mit akarunk másképp csinálni, milyen formát szánunk ebben a tűzes kohóban gyúrni és tenni kell érte. Mégha potyognak azok a bizonyos vénasszonyok, akkor is. Nincs más számonkérés, csak amit a saját szemünkben is látunk.

A legtöbb dolog, amitől félünk az nem is létezik. Viszont amikor elkezdünk félni tőle, hozzájárulunk a fizikai síkon való megjelenéséhez.  Aki fél döntéshozáskor belekalkulálja a félelemét a tervezett jövőbe és más jövőhöz kerül közelebb mint az aki nem. Aki fél az nem egész. Amíg nem félünk védve vagyunk.

Egy érdekes eset kapcsán gondolkoztam el ezen. A szomszéd apartamentbe nagyon hangosan hallgatták a zenét. Magától értetödőnek tűnt, hogy átmegyek és majd megkérem és természetesen le is halkítják. Láttam magam, ahogy beszélgetek velük. A következő dolog történt: átmentem, csengettem és nem nyítottak ajtót, mivel a hangos zenétől a csengőt se hallották. Erre én leragasztottam a csengőt egy ragasztószalaggal hátha idővel mégis észrevennék magukat. Idővel észre is vették kijötek a lépcsőházba és hangosan csúnyán ordibálni kezdtek. Addigra én már otthon voltam és megijedtem reakciójuk hallatán. Ugyanakkor arra rájöttem, hogy így lett hatalmuk felettem, mert egész mostanig eszembe se jutott, hogy esetleg árthatnának, így nem is árthattak volna...

Szereti, amikor szelídség költözik a szemébe. Régen pedig, nem volt jelentősége a számára, olyan kis szürke semmit mondó szócska volt és nem is beszélt róla, nem tudta sajátjának. Aztán egyszer csak megérezte milyen az, hogy feltöltődni a szelídségben. Milyen boldognak lenni, örülni tudni és nem követelni, nem lázadni, nem kikérni magának. Elengedni és örülni annak a gazdagságnak, amit az elengedés nyújt...

... és akkor most veszük szépen a kicsi szivacsot, jól megvízezzük és alaposan letöröljük a táblát, hogy még a legmakacsabb krétafoltok is tünjenek el róla. Többször is lemossuk, hogy a csíkok se látszodjanak, hogy milyen irányban töröltük le. Szép lassan megszárad, s visszanyeri régi erejét, amit a rajta levő sok irka-pirka elvett tőle. Most ott áll méltoságteljesen de alázatosan is, készen arra, hogy megint befogadja az újat.:) Ilyen üres tábla szeretnék most lenni, aki még emlékszik mit írtak rá korábban, de nem akar ragaszkodni hozzá.