2009. nov. 2. 20:17 - írta csury Ráhibáztam! Kitaláltam Levente milyen csillagjegy alatt született! Mondjuk könnyebb dolgom volt, tekintve, hogy ő is mérleg, de így is sikerélménynek könyveltem el, intuició tantárgyból.

2009. okt. 20. 21:41 - írta csury

Íme itt van a kedvenc képem, ami a szüleimről készült, még a születésem előtt és házasságuk előtt. Olyanok amilyeneknek mindigis szívesen láttam volna őket: kint a zöldben a Gyilkostónál, mosolygósan, egy kaland verseny után, körben az eredeti arcokkal.:) Mikor először megláttam a képet magamat véltem felismerni anyukám arcában. Úgy-e az alma nem esett most se olyan messze?

 

2009. szept. 21. 17:38 - írta csury

Ilusztrálandó napjaim hangulatát álljon itt néhány az utóbbi hét álomképei közül:

Az éjjel lebombázták, nem közvetlenül városunkat, de innen jól lehetett látni hogy tőlünk délre az égen olyan sok a repülő, hogy egymás mellett haladva hosszú csíkot írnak le.

Egy korábbi éjszaka juhokot nyúztunk én és a családom és szállítottuk őket szekérrel, az egésznek olyan pityóka ásás hangulata volt, álmomba nem találtam meglepőnek a dolgot. Még a farkasok is megjelentek de őket a rendőrők feléjük fordított fegyvere elijesztette.

Szintén ezen a héten volt, hogy álmomban  felmérőt írtam, és négyenünk közül nekem sikerült a legrosszabbul. A megaláztatás fájt és sírtam.

Valami hatalmas sötétség, fekete lyuk lehet a tudatalattimban.

2009. szept. 5. 8:10 - írta csury

Rossz pillanataimban olyannak látom az életemet mintha egy fiókkal tele szobában lennék és szerre húzogatnám ki a fiókokat. A fiókok mindegyikében egy megvalósítani kívánt cél egy feladat vár amelyet abban a pillanatban magaménak is érzek. De aztán becsukom a fiókot, mert valamiért jól esik a szobába úgy létezni, hogy nincs semmi nyitva, de hamar megunom kétségbe esek, hogy mit is kell most csináljak és kirántok gyorsan egy másik fiókot és az ebben található tartalom valószínűleg semmilyen összefüggésben nincs az előzővel.

Ebből az állapotból, - gyakorlatilag külső szemlélője vagyok az életemnek, amit folyamatosan probálok tudatos kontrol alatt tartani - el kellene jutni oda, hogy a fiók-nyitogatóból fiók-vándor váljon, aki sorra veszi az éppen előtte lévő fiókot és beteljesíti annak tartalmát fel sem téve kételkedő kérdéseket...   

 

2009. aug. 27. 11:56 - írta csury ...bűn kezdtem lenni...

2009. jún. 25. 21:36 - írta csury Butának érzem magam a gyerekek mellett, megalkuvónak és szerepjátszónak..

2009. jún. 8. 17:21 - írta csury

 

http://video. google.com/ videoplay? docid=-197893954 53285455&hl=ro

2009. máj. 31. 21:40 - írta csury

Egy pénteki mondat amit magammal viszek: "Addig nem lehetünk boldogak, amíg mások életét akarjuk élni!"

S nagymamámról vallomásáról is ez jut az eszembe, hogy azt az alázatot kell tőle eltanulni, amivel fogadta  sorsát, és azt a képességet, hogy mindenért hálát tudott adni. 

2009. máj. 31. 17:51 - írta csury

Csak néhány mondatot ragadnék ki:

43-ba a románok átálltak ugye az oroszok pártjára... Öt hétig kinn voltunk a tanyán, akkor hazajöttünk, még voltak orosz katonák a faluba, de már akkor nem  bántották az embert, sem a leányokot sem a szép fiatal asszonyokot már, má el voltak akkor már telve.

... posztó szoknyába es jó volt a táncba menni me más nem volt...

Vótak jó kedves szomszédasszonyok, akik jó vicceket tudtak mondani s jókot kacagtunk s süttünk málét, megkénáltuk egyik a mást, s ugye mehát a sütemény akkor nehéz helyt állt, csak a  puliszka lisztből való málét lehetett (kacag) sütni, s az is fenséges volt, s a gabona pálinkából ittunk, mehát ugye a gabonát főztük ki pálinkának, habár eléggé vadászták a milicisták a… az üstököt, de hát azé volt annyi eszünk nekünk és másnak is, hogy eldugtuk. A pálinkát es eldugtuk, nem a házba, hanem künn a kertbe ne a faszulykakarók mögé (nevet)

Nehéz évek vótak, aztán az emberek elmentek munkára, aztán onnat kezdett vala-valami jőni. Úgyhogy amikor munkáról hazajöttek 6 hétre, 5 hétre, s hoztak 2 kiló marmaládét, eget hasított! A rizskását es akkor ismertük meg, addig csak árpakását ismertünk, avval főztük a tőltött káposztát is, de jó volt. Még most is jó vóna.  

S akkor itt a házi unokák itt megvannak még...(csend) a kise-nagyobbik elvégezte Váradon valami szociális…én úgy értettem, mint hovamensz iskolát (nevet)… 

...egy lábbelink volt s azt es addig hordtuk már…ameddig a fótot megbírta (nevet). Aztán akkor újra vettek, de akkorát nőttünkre, hogy örökké meg kellett dugni az orrát valami ronggyal, hogy tudjuk viselni, me ugye akkor nehéz volt a pénz. 

... Mikor jöttem férjhez, hogy legyen egy rendes lábbelim, akkor bátyám a... mit? (nevet) a nyerget elrontotta s abból csináltak talpat a cipőmre, hogy legyen egy tisztességes cipőm,..

... Hagymaszárat a mező, vittük az aratáskor, s édes répát s a szalonna jól megolvadt a melegbe, de azé úgy esett, mint most a legfinomabb étel. Úgyhogy nem eheztünk… túró volt,  s ettük a puliszkát s a pityókát s a tejet úgyhogy bió-ételt ettünk....

...Tisztességes udvarló vót ő csütörtökön, szombaton s vasárnap.s Vitt moziba s bálba, s fizette a táncba helyettem a pénzt bé, mint ahogy illik, akkor es illet egy-egy rendes udvarlónak. S aztán szépen eltőtt 3 és fél év, így szórakozva, kirándulni jártunk nyáron… de csak ide az erdőre ne, nem messzébre me akkor nem futta a legényeknek a pénz messzébbre. Akkor lovas szekeret fogadtak s felültünk rea s énekelve végig Marosfalán s végig hátra s gáros……alatt egyet ittunk s mulattunk s ettünk s ittunk. S estefelé énekszóval hazajöttünk s annál jobb kirándulás nem vót, még a mostani fiataloknak se, mint akkor nemkünk, amilyen vót. ...

2009. máj. 18. 21:44 - írta csury Nem hittem benne, hogy egy illat mennyire ki tud ragadni a jelenből és magával vinni valami régi, új dimenzióba, vagy a múltat hozni vissza. Nem jut eszembe, hogy hol mikor, mit de eszembejut, hogy jó volt a hangulata és ennyi amire érdemes emlékezni. És most az egész szobának édes múlt illata van...